Nyilván van naptárad, tudod, mikorra vagy kiírva, az orvos is rendszeresen megerősít. Ha ez nem lenne elég, mert képtelen vagy elhinni, hogy nemsokára szülsz, akkor van neked néhány nyilvánvaló jelem, amiből biztosan tudhatod, hogy hamarosan vége a jelenlegi állapotodnak.
Van mókás és kevésbé mókás része a dolognak. Igyekszem mindkettőből szemezgetni, hogy ne legyenek illúzióid. 🙂
Kecses járásod nem a régi
Ha helyváltoztató mozgásra kényszerülsz, biztosan mindenki tudomást szerez róla a közeledben, de talán a kerületben/városrészben is. Érzékenyebb szeizmográfok kapást jeleznek, döng a padló, remegnek az ablakok, pedig csak egy pohár vízért mentél ki a konyhába.
Megbámulod a kerekesszékeket az utcán
A tempód egy beteg csigáéval vetekszik. Megbeszélt időpontra csak úgy érsz oda, ha a szokásos utazási időre rászámolsz legalább félórát. Eljátszol a gondolattal, hogy erre a kis időre bérelsz egy kerekesszéket. Most nevetsz, de valamelyik nap tényleg irigyeltem a sebességet, amivel a fiatalember hasított a székében. Persze, utána gyorsan elszégyeltem magam, hiszen ő nem önszántából ül benne, de szerintem tudod, miről beszélek, ha hasonló cipőben jársz, mint én.
Megtanulod használni a lábad
Nem a járásra gondolok. 🙂 Nem is gondolnád, mennyi mindenre alkalmas a lábad. Akkor is, ha most azt gondolod, csak arra jó, hogy elzsibbadjon. Megtanulod a segítségével felvenni az elhullajtott dolgokat. Vettem már föl ruhadarabot, blokkot, apró műanyagjátékot, legodarabkát… Ha már közünk van a majmokhoz, használjuk is ki!
Amit nem tudsz fölvenni, nem érdekel
Ha semmilyen módszerrel sem sikerül felvenni, ami leesett, egyszerűen otthagyod a földön. Ha tudsz, segítséget kérsz, de nem esel kétségbe, ha ez nem opció. Majd felveszed, ha tudod. Csak pár hét. 🙂
Az sem biztos, hogy észrevetted, hogy leesett valami. A hasad ügyesen kitakarja a világot előtted. 🙂
Jól vagy
Nem csak úgy mondod, ha megkérdezik, mert nem szeretnéd kifejteni, hanem tényleg jól vagy. Ez nem azt jelenti, hogy elmúltak a testi nehézségek, kényelmetlenségek, hanem egyszerűen megszoktad őket. Már az a természetes, hogy mindenhol fáj, ha felkelsz a székből/fotelból/ágyról, ezekhez már úgy hozzászoktál, hogy nem érzed problémának. Annak örülsz, ha a hasad rendben van. Minden jóslófájás nélkül eltöltött nap ajándék.
Eszel
Minden eszel, amit csak megkívánsz. Annyira pici a gyomrod, hogy már nem érdemes foglalkozni azzal, mitől ég és mitől nem, mert tulajdonképpen mindentől. Nincs értelme válogatni a kedvenc ételek között. Ráérsz majd akkor, amikor a szoptatás miatt tiltólistára kerülnek.
Pánikolsz
Eddig elvoltál, mint a befőtt, írtad a teendők listáját, most viszont komolyan elkezdesz pánikolni, mert fogy az idő, de úgy érzed, semmi sincs készen. Az igazság valahol félúton van, és a lelked mélyén tudod, hogy a hátralévő dolgok csak simítások az eddigiekhez képest, de úgy érzed, hogy amíg nincs minden készen, addig semmi sincs készen. (Erre a család is klasszul rá tud erősíteni, mert ők aztán kívülről egyáltalán nem látják át a dolgokat, csak sápítoznak. :D)
Nincs testképed
Fogalmad sincs, hogy nézel ki deréktől lefelé. Ha nem sajogna időnként valamid, akkor azt is gondolhatnád, nincs is a hasad alatt semmi, mert amit az ember nem lát, az nincs. 😀 Persze, ez egészen addig tart, amíg meg nem látod magad egy egészalakos tükörben. Akkor viszont életbe lép az előző pont, és rádtör a pánik, hogy mi is van még hátra addig, amíg újra látod felülről a lábujjaidat. 🙂
A blog Facebook oldalához ITT tudsz csatlakozni, instagramon ITT, twitteren pedig ITT tudsz követni.
Kép forrása: freedigitalphotos.net
