2017-ben máshogy élek

Nem szoktam újévi fogadalmak az tenni, mert annak nem látom értelmét, hogy csak azért csinálják valamit máshogy, mert eltelt egy év. Mindig úgy gondoltam, hogy nem kell ahhoz új év, hogy változtassunk a dolgokon.

Ezt a véleményt tartom, továbbra is így gondolom. Olyan értelemben nem szakítok ezzel a hagyománnyal, hogy újévi fogadalmat most sem teszek. Nem lesz mit pipálni jövő ilyenkor, mert nincs listám.

2016 megtanított egy fontos dologra. Arra, amit mindig is tudtam, de nem vettem komolyan. Arra, hogy a holnapot ne vegyük biztosnak. Minden évben meghalnak emberek, ezzel tisztában vagyok, de soha ennyi híres, ismert, elismert ember nem, mint idén. Azaz tavaly. Erről már írtam korábban, nem ismétlem önmagam, most inkább arról írok, amit ez előhozott belőlem.

Nincs tehát listám, amin pipálgatni lehet a megvalósult terveket, aztán lépni a következőre, hanem alapvető változtatásokat szeretnék véghezvinni. A hozzáállásomon szeretnék változtatni, és erre rávenni a közvetlen környezetemben élőket is.

Mire gondolok?

Abbahagyom a halogatást. Igyekszem elfelejteni azzal kezdeni a mondatokat, hogy “Ha majd…”, “Majd egyszer…”, “Aztuán, hogy…”. Helyette azt mondom, hogy most szeretném, és megnézem, mit tehetek ennek érdekében. Nem várom, hogy minden feltétel adott legyen, hiszen azokat elsősorban én teremtem. Amit meg nem, azt is én mozdítom elő. Várakozással még senki sem alakította a saját életét.

Egy barátnőm évekkel ezelőtt azt mondta, hogy mindenki olyan életet él, amilyet szeretne. Nyilván vannak emberek, akik olyan helyre születnek, hogy annak is örülnek, ha valahogy élnek, de értem én, hogy nem így gondolta, és igaza is van. Tételezzük fel, hogy a földrész, az ország, a település adott ahhoz, hogy bármilyen életet élhess! Születhetsz bármilyen családba, a sorsod a te kezedben van. Tény, hogy nem mindenki indul azonos feltételekkel; némelyik embernek könnyebb, némelyiknek nehezebb elérni a céljait, de egyáltalán nem biztos, hogy az az ember lesz boldogabb azzal, amit elért, aki könnyebben szerezte meg.

Nincs más dolgom, csak leülni, és leírni egy darab papírra, mit szeretnék elérni, és ennek érdekében mit kell tennem. Lehet rajta finomítani, de az első lépés legyen meg. Ezután nincs más hátra, mint sorra megteremteni a feltételeket. Azt mondtam, nem írok listát, aztán mégis listaírást emlegetek? Ugye, te is érzed, hogy ez nem olyan lista?

Kevesebb dologért emelem fel a hangom. Vannak az életben olyan dolgok, amikért kár veszekedni, mert a másik/többiek úgysem érti/k, mi a probléma. Nem azt mondom, hogy ezentúl mindennel egyetértek, mindent mosolyogva tűrök, de bizonyos dolgok miatti veszekedésre nem pazarlom a magam és mások idejét, energiáját.

Kevésbé próbálok másoknak megfelelni. Ez lesz talán a legnehezebb, de a legfelszabadítóbb is egyben. Óriási megfelelési kényszer van bennem. Sokáig képtelen voltam elfogadni, ha valaki nem kedvel. Volt ilyen bőven, de nagyon rosszul éreztem magam tőle. Sokat változtam azóta, de van még bennem egy nagy adag. Néhány hete egy sorselemzéses beszélgetés során kiderült, hogy “fordítva vagyok bekötve”. Sok ember sosem fog megérteni, én pedig őket, de igyekszem ezt elfogadni, és nem megfelelni az ő elvárásaiknak, hiszen azok pont nem azok, mint az enyéim.

Most élvezem az életet. Nem jövőre, nem 10 év múlva, nem akkor, amikor lejár a lakáshitel. Nem azt mondom, hogy ezentúl két kézzel szórjuk a pénzt (nem is tudnánk), csak annyit, hogy amire van lehetőségünk, most tegyük meg, vegyünk meg, nézzük meg, látogassuk meg, kóstoljuk meg stb. Ha azt mondjuk, minden csak azután jöhet, hogy valami tehertől (pl. lakáshitel) megszabadultunk, akkor talán már 10-15 évvel öregebben leszünk, a gyerekeket már régen nem fogja érdekelni, ami kiskorukban kimarad(t), és talán már minket sem, mert se kedvünk, se energiánk a felfedezésre, de bánni fogjuk, hogy annak idején kihagytuk.

2017 az újrakezdés éve. Mikor máskor álljunk neki a cáljaink, vágyaink megvalósítására, ha nem most?

A blog Facebook oldalához ITT tudsz csatlakozni, instagramon ITT, twitteren pedig ITT tudsz követni.