Egyre jobban elterjed nálunk is a Halloween ünneplése, pedig elég távol áll a mi kultúránktól. Pontosan ezért sokan csak a szájukat húzzák vagy éppen felháborodnak, hogy miért kell egy újabb amerikai baromságot átvenni. Az igazság viszont az, hogy nem amerikai és nem olyan baromság, ha egy kicsit utánaolvasunk, csupán nem a mi kultúránk része. Ennyi. Ezért még nem kell utálni.
Ha nem akarod, nem ünnepled, de nem értem, miért zavar, ha más viszont igen. Bevallom, nálunk az ősz szerves része. Talán azért, mert éltem olyan országban, ahol nagyon is a kultúra része, és teljesen természetes, hogy ünneplik. Nálunk abszolút belefér, hogy október 31-én beöltözünk, összegyűlünk a barátokkal, másnap pedig kimegyünk a temetőbe gyertyát gyújtani. Nem értem, az egyik miért zárná ki a másikat.
Amikor az említett országban éltem, ahol természetes módon ünneplik a Halloween-t, a temető ugyan elmaradt, mert ott nem szokás, és nem is tudtam volna hol gyújtani a gyertyámat, mert nincs olyan “közös rész”, mint itthon, ahol tudsz gyújtani a távolabb helyen eltemetettt szeretetteidnek. Akkor otthon gyújtottunk egy szép nagy gyertyát mindenkiért, és csendben emlékezve töltöttük az estét. Előző este viszont elszabadult a pokol a városban, és bár mi nem ünnepeltük akkor, de valamennyire elért hozzánk is. Egyáltalán nem zavarta a másnapi emlékezést. Megfér egymás mellett a két ünneplés, mert bár más a szokás, tulajdonképpen ugyanarról szólnak.
Miről is szól a Halloween és miért ünneplik/ünnepeljük?
Az elnevezés az All-Hallows-Eve kifejezésből ered, ami tulajdonképpen a mindenszentek előestéjét jelenti. Régi kelta ünnep, tehát aki amerikai “hülyeségnek” gondolja, az nagyon téved. Amerikának mindössze a népszerűsítésban van/volt szerepe, abban viszont akkora, hogy sokan azt gondolják, tőlük ered, pedig nagyon nem.
Az ősi kelta hiedelem szerint az elmúlt évben elhunytak szellemei ezen az éjszakán vándorolnak a holtak birodalmában, ezzel megzavarva az élők nyugalmát, akik étel- és állatáldozattal igyekeztek megkönnyíteni a vándorlásukat. Az ijesztő jelmezbe öltözés tulajdonképpen ennek az áldozatnak a szimbolizálása.
Mi a helyzet a töklámpással?
A töklámpás egy másik történet, de mára összefonódott a Halloween ünnepével. Egy Jack nevű részeges kovácsról kapta a nevét, aki megtréfálta az ördögöt, akivel végül megegyezett, hogy ha elengedi, gondoskodik róla, hogy ne a pokolra kerüljön. Végül a mennybe nem engedték be, mert életében sok rossz dolgot cselekedett, az ördög viszont a pokolba sem akarta beengedni, mert haragudott rá. Jack lelke így a menny és a pokol között ragadt, és azt kérte az ördögtől, hogy ha már nem engedi be a pokolba, legalább adjon egy kis fényt, hogy megtalálja az utat az élők felé. Kapott az ördögtől egy örökké izzó fadarabot, amit Jack egy kivájt karórépába tett, így készített magának lámpást. Szelleme azóta ezen lámpa fényénél keresi a megnyugvást. A sütőtök már amerikai “találmány”, mert tetszetősebb és könnyebb vicces-ijesztő lámpást faragni belőle. Így született meg a ma használatos Jack O’Lantern, azaz Jack lámpása.
Ennyi a Halloween története, ami az ír-kelta eredetet illeti. A csokiért házalás már amerikai vonulat, azt egyébként itthon nem is nagyon tartjuk. Mi biztosan nem. Ennek legfőképp az az oka, hogy akik egyáltalán halloweeneznek, azok rendszerint nem otthon (mi igen), és hiába csöngetnék be a szomszédokhoz. 🙂 (Hozzánk nyugodtan lehet jönni, valami kosárba tehető biztosan akad.)
Erezed-el-a hajam buli egyik nap, csendes emlékezés a másikon?
Igen. Miért ne? Egyik nap segítünk az elmúlt évben elhunytaknak eljutni a holtak birodalmába, következő nap gyertyát gyújtunk az elmúlt és a korábbi években elhunyt szeretteink emlékére. Nem értem, mi a probléma. Azért, mert újabb ünnep vagy szokás jön, nem kell a többit elfelejteni. Aki október utolsó napján boszorkánykodik, az másnap simán gyújthat gyertyát. Az egyik nem zárja ki a másikat, ettől csak színesebb az élet.
Nem kell egyébként hinni benne, olyan ez, mint a gyerekeknek a Mikulás. Ha nem hiszed, hogy az elhunytak lelke ekkor vándorol, akkor is el lehet játszani, hogy segítesz a tájékozódásban. Nem ártasz vele senkinek. Én például én idén “azt játszom”, hogy október 31-én költözik a cicám lelke a holtak birodalmába (ha az embereknek van lelkük, akkor az állatoknak is, vagy egyiknek sem), másnap pedig gyújtok egy pici mécsest az emlékére.
A blog Facebook oldalához ITT tudsz csatlakozni, instagramon pedig ITT tudsz követni.
Kép: freedigitalphotos.net
