Tegnap zöldséggel töltött tortilla volt a céges menzán a vegakaja, én pedig szerencsére időben értesültem róla, így lecsaptam az utolsó tekercsek egyikére.
Érdekes beszélgetésem volt a pult mögött álló sráccal, akiről nem tudom, hogy szakács-e vagy csak adagolja az ételt, de beszélgetésből arra következtetek, hogy az utóbbi. Minden alkalmommal megkérdezem, mit takar a vegetáriánus étel, mert időnként kerül bele tojás, azt viszont én nem eszem. Most is megkérdeztem, hogy mit jelent a zöldséges töltelék, mire mondta, hogy nincs benne hús. Tovább érdeklődtem a tojás iránt. Arra azt mondta, hogy a töltelékben nincs, de a tésztában biztosan. Felvilágosítottam, hogy abban biztosan nincs (felhúzta a szemöldökét, de nem mondott semmit), a legnagyobb lelki nyugalommal vonultam a szajréval a pénztárhoz.
Nagyon finom volt, de zavart kicsit, hogy fehér liszttel készült, azt pedig én mostanában kerülöm, mint a pestist.
Ráugrottam a netre teljes kiőrlésű tortilla recept után kutatva. Többet végignéztem, végül ezt választottam és nem bántam meg.
Amíga tészta kelt, elkészítettem a zöldségeket. Tulajdonképpen majdnem mindegy, mit teszel bele. Mehet bármi, amit szeretsz. Nekem ezek ugrottak bele: 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 cukkíni, 1 répa, 5-6 gomba, 1 paradicsom, grillfűszer, só.
Egy serpenyőbe kevés olajat öntök, beleteszem a nem túl apró kockákra vágott hagymát és üvegesre párolom. A répát, cukkínit és a paradicsomot kockákra, a gombát és a fokhagymát vékony szeletekre vágom. A paradicsomon kívül a felsorolás sorrendjében a hagymához adom, fűszerezem, alaposan összekeverem (ha szükséges, öntök hozzá kevés olajat) és folyamatos kevergetés mellett majdnem készre párolom. A végén hozzáadom a paradicsomot, de azzal már csak összeforgatom, leveszem a tűzhelyről és lefedve melegen tartom.
Az elkészült tortilla lapok közepére (nagyjából az átmérőjére) teszek a zöldséges raguból. Először az alján (én döntöm el, melyik lesz az alja, ez tökéletesen mindegy), majd a két szélén felhajtom, a találkozási felületet fokpiszkálóval vagy partikarddal (mi a pontos neve, amivel a miniszendvicseket eszik a gyerekek?) rögzítem. (Ha nem tányéron tálalom, hanem streetfoodként szeretném fogyasztani, akkor alufóliába tekerem, hogy ne essen szét.
A tetejére néhány kanál tejfölt tettem, de az elhagyható. Nekem illett hozzá.
Fényképezni nem volt időm, olyan gyorsan elfogyott. Majd legközelebb. 🙂
A blog Facebook oldalához ITT tudsz csatlakozni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: