Unod a hétköznapokat, az unott arcú embereket a városban és a munkahelyen? Tégy ellene! Nem kell hozzá sok, csak egy kis bolondság és bátorság.
1. Pár hete olvastam egy cikket egy blogban. Az író egy anyuka, aki pár napig vállalta, hogy a gyermeke által kiválasztott ruhákat vette fel aznap. (Nem találom a blogot, hiába keresem. Ha valaki megtalálja, küldje el, legyen szíves, és linkelem.) Garantáltan kapsz néhány érdekes pillantást, ha bevállalod. Néhány embernek biztosan feldobod a napját.
2. Sétálj végig a háztól a buszmegállóig úgy, mintha senki sem látna. A lehetőségek tárháza végtelen: lehet szökkenni, óriás- vagy tyúklépésben menni, indiánszökdelléssel haladni, stb. Bevállalósok választhatnak a ministry of silly walks kínálata közül. 🙂
3. Teremts kapcsolatot a buszmegállóban várakozás közben. Ehhez ugyan nem kell bolondság vagy bátorság, mégis itt a helye a listában, mert eltűnik az arcokról az szürkeség. Nem kell nagy beszélgetést lenyomni, én csak annyit szoktam kérdezni, hogy elment-e már a busz, amihez siettem. Többnyire csak egy válasz hangzik el, néhány szó a buszokról és a közlekedésről (késik, nem késik, kimaradt…), aztán várakozik mindenki a saját járdadarabján, mégis történt valami, ami jó. Nem lehet megmagyarázni, mi, de jó.
4. Táncolj a telefonos ügyfélszolgálat várakoztatási zenéjére! Mérgelődhetsz is a hosszas várakozás miatt, de nem nagyon van értelme. Inkább használd ki az időt egy kis testmozgásra!
5. A buszon/villamoson/metrón stb. utazva figyeld az embereket! Anélkül, hogy bámulnád őket, figyeld meg a ruházatukat, táskájukat, frizurájukat, arcukat, gesztusaikat és próbáld meg kitalálni a hátterüket. Esetleg találj ki egy történetet köréjük.
6. A fenti játék másik variációja, hogy a Házibuli ötletére (a filmben a Sophie Marceau által alakított Vic játszott ilyet a dédnagymamájával) kitalálni, melyik híres emberek utódai lehetnek az utastársak.
7. A metrón ülve kezdj el mosolyogni, mintha éppen most jutna eszedbe egy vicces esemény a közelmúltból. Bátrabbak hangosan nevethetnek. Előbb-utóbb többen csatlakoznak, bár fogalmuk sincs, min nevetnek, de a nevetés ragadós. Képzeld el, amikor csupa mosolygó ember lép ki egy kocsiból a megállóban. 🙂
8. A 3. és a 4. pont összevonása: fülhallgatóval a fejeden táncolj a zenére az utcán. Akkor se hagyd abba, ha meghökkennek az emberek. Csak nevess rájuk és menj tovább. Ha bolondnak néznek, az ő bajuk.
Különben is: bolondnak lenni jó. 🙂
A blog Facebook oldalához ITT tudsz csatalkozni.
