Szabadidő gyerek előtt

Sokan és sokszor feltették a kérdést maguknak, vagy csak egyszerűen megállapították, hogy fogalmuk sincs, mivel töltötték azt a sok szabadidőt a gyerekük/gyerekeik születése előtt. Választ senki sem vár, senki sem ad, a kérdés megmarad költőinek, hiszen tényleg érthetetlen, miért nem volt bármire/mindenre elegendő idő.

A helyzet az, hogy volt, azaz lett volna. Erre valamelyik nap döbbentem rá, világosodtam meg. Kivételesen nem a zuhany alatt, ahol általában szoktam, hanem a buszon. Ezen a két helyen vagyok hosszabb távon egyedül. 🙂

Ahhoz, hogy az ember megtudja, mennyit is ér az, hogy magának osztja be az idejét (persze gyerekkel is te osztod be az idődet, de érted, mire gondolok), az kell, hogy legyen egy gyereke. Akkor már muszáj beosztani az idejét, hogy mindenre jusson. Mert egy (vagy több) gyerekkel ez feltétlenül szükséges. Az más kérdés, hogy nem mindig sikerül tartani az tervet, de a terv akkor is kell, legfeljebb időközben kihúzzuk, ami nem életbevágó, amikor fogy az idő.

Gyerek nélkül erre nem gondolunk, pedig ha megtennénk, tényleg mindenre jutna idő. Hol rontjuk hát el? Úgy gondolom, hogy az egyes tevékenységek hosszával. Mire gondolok? Konkrétan arra, hogy mindent lassan és hosszasan csinálunk, mert “van rá idő”.

– Gyors zuhanyzás helyett (ami gyerekkel a maximum, amire idő van) hosszas kádfürdő, ami akár az egész délutánt kiteszi. Azt nem mondom, hogy néha nem férhet bele, de azért valljuk be, hogy hajlamosak vagyunk rá, ha mindegy, milyen hosszan ázunk.

– Céltalan bóklászás valamelyik pláza “utcáin” ahelyett, hogy csak azért és oda mennénk be, amit és ahova szeretnénk. Ilyenkor azért belefér egy kis elcsábulás valamelyik útbaeső boltba, de nem a plázázás a fő program.

– Hosszas telefonbeszélgetés baráttal/rokonnal/ismerőssel a kanapén ülve. Ez tűnik talán a legnagyobb időpocsékolásnak vissztekintve. 🙂 Kihangosító vagy a hagyományos vállal telefontartás, és közben lehet főzni, mosni takarítani. Tudom, miről beszélek, mindig így szoktam. 🙂

– Nem kell mindig mindent egyszerre megcsinálni. Ott kell egy kis időt elcsípni pl. a háztartásra, amikor lehet. Ha nincs idő az egész lakás kitakarítására, nem kell halogatni, és várni a megfelelő időpontot, amikor majd az egész napot el lehet vele tölteni, és sajnálni az elvesztegetett időt. Ha csak egy gyors felmosásra van idő, akkor csak azt csináld meg. Ha  csak a konyhapultra, akkor azt.

– Értelmetlen sorozatokat nézni késő éjszakáig, esetleg hajnalig, hogy aztán másnap a fél napot átaludjuk. Én is ezt tettem. Képes voltam hajnalig nézni a főzőscsatornát, miután végignéztem az összes helyszínelős meg nyomozós sorozatot. Érdekesek voltak? Igen. Tetszettek? Igen. Szerettem őket? Igen. Hozzáadtak valamit az életemhez? Nem. Jó, OK, néhány receptet azért kilestem, de attól nem lett gazdagabb az életem, hogy beletolták az arcomba (azaz beletoltam én magamnak, mert nem kényszerítettek, hogy nézzem) a tengerentúli bűnözők és üldözőik párharcát.

Visszagondolva módszeresen és ügyesen eltöltöttem az időmet olyasmivel, amire rövidebb idő is elég lett volna (vagy kihagyhattam volna), helyette olyasmire is lett volna időm, ami miatt keseregtem, hogy nincs. Hát, így. Szerintem.

Kedves erre tévedő gyermektelenek! Tervezzetek az időtökkel, amíg lehet! 😀

Kép: www.freedigitalphotos.net by photostock