Csocsiku, avagy a chocolate chip cookie, ahogy még én is szeretem

Néhány hete ajánlotta a szeretlekmagyarország a facebook oldalán, és azonnal lecsaptam rá. Alapvetően nem lelkesedem érte, mert amiket eddig kóstoltam, túl csokis volt. Péter viszont él-hal érte, és már túl vagyunk egy nagy csocsiku teszten (itthon csak így hívjuk, mert nagyon sokáig tart végigmondani :D), mert egyszer véletlenül vettünk egyet, amit azóta sem találunk, de a létező összeset végigkóstoltuk. (Így voltunk a csokis nápolyival is, de azt már feladtuk…).

Beszereztük a szükséges hozzávalókat, és nekiálltam. Megsütöttem. Az istennek sem akart összeállni. Mállott, morzsálódott, borzasztó volt, ráadásul olyan durván csokis volt, ami nekem már ehetetlenül keserű. A színe is nagyon sötét volt, nem is láttam még ennyire sötétet sehol. Először azt hittem, a mi ízlésünkkel van baj, és legközelebb harmadára csökkentettem a kakaópor mennyiségét. Jobb lett, de még mindig nem az igazi. Igaz, kevésbé, de még mindig keserű volt és morzsálódott.

Szombaton baráti összeröffenésre készültünk, és ígértem csocsikut. Gondolkoztam, hogy mi legyen a kakaóporral, mert éreztem, hogy valami nem stimmel. Aztán bevillant, hogy talán elírták a receptet. Kipróbáltam úgy, hogy elhagytam a nullát, azaz 3 dkg helyett 3 g kakaóport használtam, és -láss csodát- tökéletes lett. 🙂

Annyit változtattam még, hogy a csokidarab harmadát aszalt áfonyával helyettesítettem. Ezt a változatot én is szeretem.

Hozzávalók: 17 dkg liszt, 3 g keserű kakaópor, 1/2 teáskanál szódabikarbóna (vagy sütőpor, ha csak az van otthon), 10 dkg barna cukor, 15 dkg puha vaj, 1/2 teáskanál vanília kivonat, csipet só, 10 dkg apróra tördelt étcsokoládé (Szerecsent használtam), 5 dkg aszalt áfonya.