Kis quiche

Érzem, hogy hatásvadász a cím, de ennél jobbat nem tudtam. Egyébként meg tényleg az. Gergő végérvényesen és visszafordíthatatlanul elszakította a szilikon tortaformámat, a gyümölcstortának való formában pedig ezt nem lehet sütni, így muszáj voltam B tervet kidolgozni. A tortaformát egyébként alaposan megsirattam, ugyanis nem elég, hogy jó drága volt, de majdnem 10 éves (ha be nem töltötte), eléggé a szívemhez nőtt. Szerintem Dublinban is velem volt, de nem vagyok benne biztos, annyi mindent kicipelt(tett)em.

Tortaforma elsiratva, másik nem volt, jöhetett a B terv. A muffinsütőre esett a választásom. Gondoltam, ami nagyban eléggé átsül, az kicsiben biztosan még jobban, és így legalább nem kell felvágni, hanem eleve adagonként sül. Tetszett az ötlet.

Hozzávalók:

a tésztához: 50 g vaj, 1 pohár liszt, 1 teáskanál só, 3 evőkanál víz;

a töltelékhez: 3 tojás, 1 kis pohár tejföl, ugyanennyi tej, só, bors, 1 fej hagyma, 1 paradicsom, 2 bögre sajt.

A vajat elmorzsolom a liszttel, belekeverem a sót, és a vízzel jól összegyúrom. Az így kapott tésztát 12 részre osztom, körlapokká nyomkodom, és kibélelem velük a muffinsütő mélyedéseit. Nem baj, ha nem vonja be teljesen, bőven jó, ha csak egy pici szegélye van.

Egy tálban összekeverem a tojásokat a tejföllel és a tejjel. Sózom, borsozom, belekeverem a kockára vágott sajtot, paradicsomot és hagymát. A keveréket a tésztával kibélelt mélyedésekbe kanalazom úgy, hogy lehetőség szerint mindegyikbe egyformán jusson darabos és folyékony cucc.

180°C-ra előmelegített sütőben (középen, hagyományos sütéssel –> légkeveréses sütő esetén ez az a program, amit két párhuzamos egyenessel jelölnek) kb. 45 perc alatt megsütöm. Érdemes kicsit hűlni hagyni, mert könnyebb kiszedni a formából, kevésbe törékeny, ha már nem forró.