Miután Péter lakásában, ahova szépen lassan átcuccolok, végre lett konyha, azaz gépek, muszáj volt -egy fagyasztott pizza megsütése után- felavatni a sütőt. Újra házi kenyeret fogunk enni. A mai fokhagymás kenyérhez fogtam a toszkán kenyér receptjét és felturbóztam némi fokhagymával. Az alakján is változtattam; nem cipó alakúra sütöttem, hanem beletettem egy téglalap alakú kenyérsütő formába. Nem tudom, hogy jobb. Így is finom volt.
Hozzávalók: 500 g liszt, 1 csomag szárított élesztő, 275 ml langyos víz, csipet cukor, 4 evőkanál olívaolaj, só, 1 nagy vagy 2 kis gerezd fokhagyma.
A hozzávalókat a kenyérsütő gépbe pakolom, beállítom a kelesztő programot, és a gondjaira bízom. (Mivel most reggelre szeretettem volna friss kenyeret, beprogramoztam a gépet, ezért gondosan ügyeltem rá, hogy alulra kerüljenek a folyadékok, és az éjszaka során még véletlenül se találkozzanak az élesztővel.) Miután elkészült, kiütögetem a tésztából a levegőt, kicsit átgyúrom, a liszttel megszórt formába teszem, megvágom párszor a tetejét, és letakarva további 45 percig pihentetem.
200°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm.
Az eredmény kívül ropogós, belül puha és illatos kenyér. Szeretjük ezt a változatot is.
Jó látni, hogy ide is visszatértél! Amúgy én kenyérsütőgép híján néha ugyan nekiállok a műveletnek, de mostanában mindig meggyőzöm magam, hogy kenyér helyett zsemlenagyságra gyúrjam a tésztát. Ugyanis eddig még sosem sikerült ilyen gyönyörű morzsátlanra gyúrnom és a kicsi zsemlékben ez kevésbé zavaró. Nincs valami ötleted, hogy hol szúrom el?
Soha nem sütöm a gépben, mert úgy nem tetszik az állaga. Nekem akkor lesz morzsálódós.Itthon élvezem, hogy van “egyenliszt”, nem kell strong white-ot vadásznom. Nálam először az volt a gond, hogy nem találtam a megfelelő lisztet.Próbáltad már a bucireceptemet? Szinte nem is kell dagasztani, csak összekeverni, és nem morzsálódik. Kicsit babrás, de mégéri.
OFF: Akkor ez most Ági konyhája vagy Péteré? :)))
Hát ööö… majd, ha Pétert főzni látom, az ő konyhája lesz. :)))))) Egyelőre az én konyhám az ő lakásában. :)))
hmmm, buci? Jól hangzik. Nagy előnye az ír időjárásnak, hogy sosincs olyan hőség, ami mellett ne lenne kedvem bekapcsolni a sütőt. 🙂
Ó, igen… az tényleg nem hátrány. Tegnap én is lebeszéltem Pétert a sütésről a grillezés javára, aztán a köret miatt mégis bekapcsoltam a sütőt. Nem volt hideg a lakásban. :))