Az egyik, amire kisgyerekkoromból élénken emlékszem, nagymamám vasárnapi almás pitéje. Utánozhatatlanul istenien készítette, senki sem tud olyat, amilyet ő tudott. A recept megmaradt, és ugyan minden esetben úgy állok hozzá, hogy most aztán biztosan olyan lesz, nem lesz. Hasonlít, és kétségtelenül finom, de mégsem ugyanaz. Ez már az én almás pitém.
Hozzávalók:
30 dkg liszt (itt: plain flour), 15 dkg vaj, 2 kanál tejföl, csipetnyi só, 1 kg alma, 10 dkg cukor, őrölt fahéj, zsemlemorzsa.
A töltelékhez az almát kimagozzuk, lereszeljük (én a Tupperware Mindentudóban szoktam, sokkal gyorsabb). A levét kinyomkodjuk (ezáltal kb. 2 dl házi 100%-os almalevet kapunk), összekeverjük a cukorral és a fahéjjal. A lisztet elkeverjük a sóval, belemorzsoljuk a puha vajat, hozzáadjuk a tejfölt, és jól összegyúrjuk (nem egyszerű, nekem csak apránként sikerül). A tésztát kettéosztjuk, mindkét felét lisztezett deszkán kinyújtjuk. Az egyik lapot sütőpapírral borított tepsibe tesszük, megszórjuk zsemlemorzsával, rákenjük a cukros-fahéjas almát, majd ráhelyezzük a másik lapot. A széleinél kissé összenyomjuk a két lapot. A tetejét megkenjük tojással vagy tejjel (én az utóbbival szoktam, ha lehet, kerülöm a tojás használatát), villával megszurkáljuk. Közepes hőfokon aranybarnára sütjük. Ízlés szerinti nagyságú téglalapokra vágjuk, porcukorral megszórva tálaljuk.
A tésztába lehet tenni egy kávéskanál szódabikarbónát is, de én általában anélkül sütöm. Csak akkor kerül bele, ha fontos, hogy pofás legyen.:)
Jelentem, kipróbáltam. Életem első almáspitéje (hála Neked), istenire sikerült!!! Köszi-köszi-köszi! 🙂
Nagyon szívesen!:) Örülök, hogy tetszett. 🙂